13-14 évvel ezelőtt Várnai Péter atya, volt plébánosunk hetenként megtartott felnőtt hittanóráit minden esetben zsolozsmázással kezdtük. Ennek az volt célja ‑ amely az idők során szlogenné vált ‑, hogy érkezzünk meg, hagyjunk időt az elkövetkezendő 60-75 percre történő ráhangolódásra. A zsolozsmázás is beszélgetés Istennel, keressük az Ő hívására a választ, találkozni szeretnénk Vele. Kortól, nemtől függetlenül örömmel olvassuk, imádkozzuk a Szentírást. Egy-egy esetben úgy érzi magát az ember, mintha nem is mi szólnánk, hanem az Úr szólalna meg. Egy pár évvel ezelőtti szerencsés eset jut az eszembe: egy kolostorban szerzetesek zsolozsmázásán vehettünk részt, a 12-14 szerzetes mintha csak két hangon szólalt volna meg, mintha két kórus imádkozott volna. Ezt szeretnénk megvalósítani élőben ma is a felnőtt hittan-foglalkozásokon.
Az utóbbi években a beosztás lehetővé tette, hogy az esti szentmisén való részvétel után a kompletóriumba ‑ napi befejező imádság ‑ is bekapcsolódjanak a hívők.