… itt Európában, Magyarországon, annak is a Fővárosában, Budapesten, a XIII. kerületben két zajos főútvonal között,
… éppen nekünk, és pontosan nekünk,
… éppen most, pontosan ma,
… éppen azok között, akikkel találkozunk, pontosan azokkal, akikkel, akik között élünk.
Hogy keresztényként, katolikusként, Krisztus követőiként, az Anyaszentegyház közösségének tagjaként
… éljük a Szeretet Lelkében életünket,
… közösségben legyünk Krisztusban egymással,
… kövessük a szentek példáját,
… imádkozzunk,
… hirdessük a Mennyek Országát,
… tanúságot tegyünk Krisztusról, keresztény hitünkről,
… hogy só legyünk,
… hogy kovász legyünk,
… hogy a világ világossága legyünk,
… hogy megtartsuk az Úr napját,
… hogy legyenek ünnepeink,
… hogy tudjunk közösségben, szeretetben ünnepelni,
… hogy hűségesek legyünk Urunkhoz,
… hogy ápoljuk a saját családunkat,
… hogy hűségesek legyünk ahhoz, akivel az Úr színe előtt összekötöttük életünket,
… hogy szeretetben, hitben felneveljük gyermekeinket,
… hogy gondoskodjunk a lelki-testi rászorultakról,
… hogy hirdessük azt, hogy az ember Isten képmása,
… hogy hirdessük azt, hogy az embert az Isten férfinak és nőnek teremtette,
… hogy hirdessük azt, hogy az embert az Isten szeretni teremtette,
… hogy hirdessük azt, hogy az Isten azt akarja, hogy az ember üdvözüljön.
De mi ebben a XXI. századi? Nem mi, hanem ki?
Én. Az Isten képmása. Az a nő vagy az a férfi, akit Isten ide teremtett.
Akit Isten szeretetből teremtett.
Akit Isten szeret.
Aki szeret.
Ma és itt.
Vagyis én.
Aki az Anyaszentegyházban élem meg hitemet, ebben a közösségben.
Az Árpád-házi Szent Margit templom közösségében.
Nekem itt van küldetésem. Ma.