Margit hercegnő szentté avatását már halálának évében kérte fivére, V. István király, de a folyamat igencsak hosszúra nyúlt, majdnem 700 évig tartott, melynek során kiváló emberek sora gyakorolhatta a királylányra jellemző türelmet és következetességet.
Ebben a folyamatban mérföldkő volt az 1804-ben VI. Piusz által kiadott apostoli irat, amely Erdély után az összes magyar egyházmegye területén is engedélyezte "Boldog Margit" tiszteletét. Margit csontereklyéjét a II. József uralma idején, előbb Pozsonyban helyezték el, majd Pannonhalmára került, míg végül 1922-ben a budapesti Domonkos-rendi templomban (apácakolostorban) helyezték el.
Szent Margit tisztelete a 19. század második felében kezdett elterjedni, éppen az egyre erősödő liberális egyházellenesség nyomására, amely az élet minden területére kiterjedt. A katolikusok felismerve a fokozódó veszélyt (ami nem őket, hanem a társadalmat fenyegette) megalakították a Katolikus Néppártot, saját sajtót teremtettek és megkezdték a plébániai élet újjászervezését. Olyan katolikus egyesületek alakultak meg, mint például a Szent István Társulat, a Regnum Marianum és a Mária kongregációk. Ezek az egyesületek nagy szerepet játszottak a katolikus ifjúság megszervezésében, és így Boldog Margit szentté avatásának előkészítésében.
A katolikus megújulás nagy szerepet játszott az első világháború után szétzilált társadalom újjászervezésében, bár az ország szétdarabolása az Egyházat is súlyosan érintette. Ebben a helyzetben szükség volt példaképekre, és ez újabb lendületet adott Boldog Margit tiszteletének és a szentté avatási eljárás folytatásának. Időközben felépült a margitszigeti (vagy Margit-szigeti) kápolna, sorban jelentek meg Árpád-házi Boldog Margit életét feldolgozó történelmi és irodalomtörténeti munkák, tudományos és népszerű formákban egyaránt. Legalább ilyen jelentős a művészet és építészet szerepe is, például az 1933-ban elkészült templomunk, amelyet Boldog Margit tiszteletére emeltek. A Margit-szigeten folytatott ásatások megmutatták, hogy valóságos személyről van szó, nem csak egy „legendáról”, mint sokan gondolták.
Egyre többen kérték a szentté avatási per folytatását. Az 1923-as Katolikus Nagygyűlésen Böle Kornél domonkos szerzetes határozati javaslatot nyújtott be ezzel kapcsolatban. Kitartó és következetes munka és sok ima után Serédi Jusztinián esztergomi érsek 1930-ban hivatalosan is megbízta Böle Kornélt az előkészítő munkák irányításával.
A döntő lépést az Eucharisztikus Kongresszus hozta el: a kongresszus alatt és után közel száz főpap írt levelet a pápának, amelyben kérték Boldog Margit szentté avatását. Innentől kezdve felgyorsultak ez események, 1942-ben megtartották a Boldog Margit évet és XII. Piusz pápa 1943. július 23-án Rómában szentnek nyilvánította Boldog Margitot.
701 évvel születése után Szent Margit személye nagyon aktuális volt. A világban éppen egy a tatárjárást is felülmúló kataklizma zajlott és a magyarság erőt tudott meríteni a szent hercegnő példájából az elkövetkező évek megpróbáltatásaihoz.
