Mi az elsőpéntekek jelentősége? Miért tartjuk ezeket az alkalmakat?
Jézus a XVII. században 12 ígéretet tett Alacoque Szent Margitnak, az egyik ezek közül a nagykilenceddel kapcsolatos: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.”
Ez Jézus legnagyobb biztatása, hiszen az üdvösségünknél nincs fontosabb. Így a hagyományoknak megfelelően templomunkban is hosszú évtizedek óta kiemelten fontos az elsőpéntekek megünneplése. Bíztatjuk híveinket, hogy vállalják ezt a „kihívást”, áldozatot, és igyekezzenek minél több elsőpénteki szentmisén részt venni tiszta szívvel, szentáldozással egybekötve.
Olyan sokan tapasztaltuk már, hogy nem csak majd üdvösségünkben bizakodva, hanem már itt, földi életünk során is számos kegyelem forrása lehet az elsőpéntekek megtartása. Igen, valódi kihívás és feladat lehet ez, de az állhatatosság erényén túl konkrét segítséget kaphatunk általa életünk egy-egy nehéz helyzetében.
Mit tegyünk hát?
Járuljunk szentáldozáshoz minden hónap első péntekén, és ha szükséges, előtte végezzünk szentgyónást. Felajánlásunk lehet egyéni, de segíthet, ha másokkal együtt végezzük vagy lelkipásztor segítségét kérjük.
Természetesen bármikor elkezdhetjük, de életünk nagy döntései, lépései előtt, vagy nehézségek közepette megújíthat, megerősíthet a felajánlásnak ez a formája!
Nagykilenced kihívásra fel!