Kerti programok

Minket, embereket az Atya egyformának teremtett és mégis vannak köztünk különbségek. Ilyen leginkább a gondolkodásunk, amely abban is megnyilvánul, hogy a vallásos ember élete fontos részének érzi, hogy Isten házába menjen, a szentmiséken az Úr közelében legyen, lelkileg töltekezzen, az atyákkal, a barátokkal, az ismerősökkel beszélgetve „otthon” érezze magát.

Az évben vannak alkalmak, amikor jól esik egy kicsit több időt eltölteni ebben a társaságban, és ha úgy adódik még egy tányér finom ételt is elfogyasztani a templomkertben.

Jómagam és feleségem az ilyen programok alkalmain Laci atyával előre egyeztetett „menü” elkészítésében szoktunk szerepet vállalni, azzal, hogy a nagylétszámú plébániai közösség számára a kertben elkészítünk egy tál ételt estére.

Az ünnepi napon már kora reggeltől komoly készülődés veszi kezdetét, állandó segítőtársaink érkeznek, hogy kivegyék részüket az előkészületi munkákból, amely a nagy mennyiségek miatt nem kevés. Szorgoskodnak a kezek, beszélgetünk, nevetgélünk, örülünk az együttlétnek. Az ilyen alkalmak mindannyiunk számára hozzátartoznak a hitélethez.

Kora délutánra már javában fő az üstben az étel. Kóstolás kostolást követ, megbeszéljük, hogy mi az, ami még esetleg hiányzik.

Aztán az est beálltával elkövetkezik az ünnep nagy pillanata, amikor az esti mise után a templomból kijönnek a hívek, az atyák és sorban az üsthöz járulnak, tányérral a kezükben, majd asztalhoz ülnek. Bármi is készült az üstben azt szeretettel fogadják, mert ez az étkezés lehetőség az együttlétre.

Már későre jár, amikor asztalbontásra kerül a sor, majd lassan mindenki elbúcsúzik és hazaindul.

Este van, és bár elfáradtunk. Szép nap volt, hálát adunk az Úrnak, hogy szolgálhattunk, örömet szerezhettünk testvéreinknek.

No de ezzel nincs ám vége, mert kisvártatva újabb ilyen alkalom tervezgetése veszi kezdetét Laci atyával.

Nincs ez most sem másként. Hiába a kijárási korlátozás, a csoportosulás tiltása, tudjuk, hogy amint ismét együtt lehetünk Isten házában, közösen jelen lehetünk szentmisén, azt a napot egy étel elfogyasztásával fogjuk közösen megünnepelni, hálát adva az Úrnak a templom kertjében.

A feleségem és én 2015 áprilisában csatlakoztunk a Szent Margit Plébánia közöségéhez. Rendszeresen igyekszünk a szentmiséken jelen lenni. Minden szolgálatot, amelyre felkérést kapunk, kitüntetésnek veszük és szeretettel teszünk nekik eleget.

Mindent, amelyet életünk során és a 42 évnyi boldog házasságunk alatt kaptunk Istentől, az alábbi általunk írt versben igyekeztünk összefoglalni:

Hazatértem

Langyos, illatos, tavasz volt, és Te jelet adtál,
Egy apostolod által gyengéden hívtál.

Melegség öntötte el szívemet, lelkemet,
Éreztem szerető közelségedet.

Bizonyos, hogy régóta nyújtottad karod felém,
De a rohanó élet fátyolt tartott szemeim elé.

Tudom, mert kéretlenül is mindent megadtál,
Pedig tőlem köszönő szavakat nem kaptál.

Kaptam életet, társat, békét és gyermeket,
De Te nem vártál hálát, csak szeretetet.

Már másként tekintek rád, veled akarok élni,
Alázattal a Te utadon járni, és sohasem félni.

S majd, ha éltem utolsó homokszeme is lepereg,
Kérlek, légy akkor is velem és fogd a kezemet.

Vizsgáld meg szívemet, mutasd meg leendő helyemet.
Ha tetszik, nyugtass meg újra, hadd lássam tenyered,
Amelybe már régen beírtad nevemet.

Most már hazaértem, már helyes az irányzék
Társam a Szentháromság egy Istenség.

Kelt: Budapest, 2020. 05. 04.
Kafka Éva és Kafka Tibor